A házasság felbontását követő különélő szülő részére biztosított kapcsolattartás gyakorlata és problematikája Magyarországon

A dolgozatomban igyekeztem bemutatni két egymást szerető ember kapcsolatát, és annak megromlásához vezető utakat. Mivel a válás ténye adott, érdeklődésem középpontjába a miért került. Rámutattam, hogy milyen okok vezetnek a boldognak induló kapcsolat felbomlásához, melyek azok a problémák, amely megoldatlansága esetén a gondok feltornyosulnak, és áthatolhatatlan akadályt képezve a család szétesését okozzák. Miután mindkét félben megérlelődött a gondolat, hogy tovább már nem képesek együtt élni, beadják a válókeresetet. Sokan közülük azt hiszik, hogy a válás kimondásával miden előzőekben tapasztalt, és átélt gondjuk megszűnik. Ez azonban közel sincs így, mondhatnám a tapasztalatok alapján, hogy akkor kezdődik csak igazán. Rendkívül nehézkes ugyanis a leválás a másik félről. Ha belegondolunk, ez valóban nem könnyű, hiszen optimális esetben, éveken át közösen gondolkodtak a felek, közös döntéseket hoztak, megosztották a felelősséget. Most pedig, egy csapásra mindez megszűnik. A válástól kezdődően egyedül maradnak a problémáikkal, minden döntést egyedül kell meghozniuk, nincs akivel, átbeszélhessék a helyes lépéseket, a döntésüktől várható esetleges nehézségeket. E felett nehezíti az életüket a gyermekükkel való kapcsolat átalakulása. A gyermeket nevelő szülőnek el kell fogadnia a gyermeke részéről tapasztalt erősebb kötődést, azt a tényt, hogy immáron minden a gyermek nevelésével kapcsolatos felelősség nagyobb részt az ő feladata. A külön élő szülőnek pedig, tudomásul kell vennie, és el kell fogadnia, hogy csak a részére meghatározott időpontokban, és időtartamig lehet a gyermeke társaságában. Mindkét dolog rendkívül megterhelő tehát. Így nem véletlen, hogy a válást megelőző konfliktusok, a válás során még inkább felerősödnek. A felek mindent elkövetnek, hogy az őket ért sérelmeket valahogy áttolják a másik félre. Sokkal egyszerűbb ugyanis a másikat hibáztatni minden elromlott dologért, mint esetleg önmagukban keresni a hibát. Így a személyiségük védve marad, és nem kell szembenézniük a saját hibáikkal. Ez rendben is lenne így, ha a gondok megoldódnának. Azonban tény, hogy a problémák eltemetése, nem oldja meg a gondokat, sőt, képes megmérgezni a következő párkapcsolatot is. A szülők azonban nagyrészt nincsenek tisztában a viselkedésük következményeivel. Nem tudják, milyen veszélyt jelent a gyermekükre nézve, ha azt látja, hogy a számára a legfontosabb emberek a legkülönfélébb dolgokkal bántják meg egymást. És sajnos szintén sok esetben azt sem tudják, hogy a játszmáikkal, melyhez a gyermeküket is felhasználják, milyen hosszú távú károsodást okoznak a gyermekükben. Ha a szülők, a válásuk során igénybe vennék a részükre felajánlott szakmai segítséget, minimális szintűre lehetne csökkenteni a válás utáni katasztrofális helyzeteket, a gyermekek, és a szülők egymástól elszenvedett sérüléseit. Gyermekjóléti családgondozóként, mint a jelzőrendszer része, a mindennapi munkám során többek között azon is fáradozom, hogy a gyermekek érdekeit védjem, ha szükséges, a szüleikkel szemben is. Próbálom a szülők figyelmét felhívni a viselkedésükből származó következményekre, és igyekszem hasznos életmódbeli, párkapcsolati, tanácsokkal ellátni őket, melyek segítségével képesek a családi kríziseik átlátására, és megoldására.MscszociálpolitikaB