Relationships Between Employment And Rural Development With A Special View To The Northern Great Plain Region

ÖSSZEFOGLALÁS Dolgozatomban a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos elméleteket, közösségi és nemzeti szintű dokumentumokat mutatom be, melyet kiegészítek és összekapcsolok a vidékfejlesztés témakörével. Vizsgálataim fókuszában a munkaerő demográfiai sajátosságait, gazdasági aktivitását, képzettségét befolyásoló tényezőket – oktatás, kutatás-fejlesztés, innováció –, valamint a munkatermelékenységét és a munkanélküliséget kifejező indikátorok több szempontból történő elemzését állítottam . Fő hipotézisem, hogy a vidék foglalkoztatási problémáinak a megoldása nem hárítható egyedül a mezőgazdaságra, annak orvoslására az ágazat rendelkezésre álló nemzeti és közösségi szintű mezőgazdasági és vidékfejlesztési források önmagukban nem elegendőek. A célkitűzésekhez és a fő hipotézishez kapcsolódó mellék hipotéziseim a következők: − H1: Hazánk a 2004-ben készített Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervében a 2010. évre kitűzött foglalkoztatási indikátor megvalósításával nem lesz képes megbirkózni. − H2: A hazai vidékfejlesztési programok közül a SAPARD Program és az AVOP sem tudta, illetve tudja teljesíteni a programszinten elvárt foglalkoztatási hatásokat. Kutatásmódszertani szempontból értekezésemben a multidiszciplináris (közgazdasági, jogi, demográfiai) megközelítést és a komparatív elemzést helyeztem előtérbe. Munkám széleskörű hazai (AKI, KSH) és külföldi (EUROSTAT, IMF, OECD) statisztikai adatbázisra támaszkodik. A vizsgált terület komplexitása miatt, a hazai és külföldi szakirodalmat dokumentáló, rendszerező szekunderkutatást nem külön fejezetben ismertetem, hanem fejezetenként, a részterületek tárgyalásához illesztem. Értekezésem mondanivalóját a dolgozat elején kijelölt célkitűzéseimnek megfelelően foglalom össze: Először: Kutatásom elméleti megalapozásaként a közgazdaságtan iskoláinak – a 19. század elejétől egészen napjainkig terjedő – a foglalkoztatással kapcsolatos nézeteit hasonlítottam össze, melyet kiegészítettem a globalizáció hatásainak elemzésével. Úgy gondolom, hogy a globális versenyt olyan tényként kell kezelni, amely számos negatív tényező ellenére pozitív lehetőségek forrása is egyben. Amíg napjainkban egyrészt a multinacionális társaságok deformálják az ideálisnak vélt piaci viszonyokat, addig másrészt elvben megmarad az állam felelőssége a kvalifikált és egészséges munkaerő biztosításában, az infrastruktúra fejlesztésében, a technikai-technológiai versenyképességben, stb. A technikai haladás azonban kiszorítja a munkásokat – elsősorban a szakmunkásokat – a termelésből. Ezért van az, hogy a munkahely-generáló programok ígéretei ellenére – az első munkaerőpiacon – a munkahelyek száma rohamosan csökken a termelő ágazatokban, és részben a szolgáltatásokban is, illetve a rugalmas és a részmunkaidős foglalkoztatási formák kerülnek előtérbe a teljes munkaidős foglalkoztatással szemben, melyek azonban részben elfedik a munkaidőalap csökkentését. Másodszor: Megállapítható, hogy az Európai Unió foglalkoztatási helyzete több tekintetben kedvezőtlenebb nemcsak az USA, hanem Japán hasonló adataihoz képest is. A kedvezőtlen jellemzők a következők: Társadalma, kiváltképpen a vidéki területek lakossága jelentősen csökken és öregszik. Az Unió több országában megfigyelhető a népesség csökkenése és öregedése. Az EUROSTAT előrejelzései szerint 2005-2050 között 10 millióval csökkenhet az EU-25 lakosainak száma, és az időskori függőségi ráta (a 65 éven felüliek aránya a 15–64 éves népességhez viszonyítva) a 2000. évi 23%-ról 39%-ra emelkedhet. Ezek a folyamatok hatással lehetnek a munkanélküliek és a foglalkoztatottak arányainak az alakulására. Sztenderd munkanélküliségi rátája átlagosan 2-3 százalékponttal magasabb (ez az érték a vidéki térségekben nagyobb), melyen belül a hosszú távú munkanélküliek részesedése igen jelentős, valamint az alacsony képzettségi szinttel rendelkezők aránya is magas. Foglalkoztatási rátája átlagosan 5 százalékponttal alacsonyabb, melynek értéke vidéken még további 5 százalékponttal kevesebb. Míg a részmunkaidőben dolgozók százalékos részesedése az összes foglalkoztatotton belül hasonló értéket mutat az amerikai adatokkal, addig az időskorúak foglalkoztatása 17 százalékponttal alacsonyabb. Azt a követelményt, hogy egy adott gazdaságban a munka termelékenységének növekedése összekapcsolódjon a foglalkoztatottság növelésével, egyáltalán nem egyszerű teljesíteni. A Közösség munkatermelékenységi mutatói rendre az USA értékeinek 75-85%-át teszik ki. Amennyiben az Unió alacsony munkatermelékenységi szintjére keressük a választ, akkor azt nem az alacsony képzettségi szinttel kell magyarázni. Ugyanis a Közösségben az aktív korú lakosság magasabb arányának van közép- és felsőfokú végzettsége, mint az amerikai vagy japán társaiknak. Az eltérést inkább a munkanélküliek táborában kell keresni, hiszen bármelyik végzettségi szintet is vizsgáljuk, feltűnik, hogy az Unióban magasabb a munkanélküliségi ráta a versenytársakéhoz képest. Amennyiben az Európai Unió tovább akarja folytatni gazdaságának felzárkóztatását versenytársaihoz, akkor a növekedés hajtóerejét, a műszaki fejlesztéseket (információs, kommunikációs technika és technológia) és a humán tőkébe történő befektetéseket bővítenie szükséges. Alacsony a K+F-re, az ICT-re valamint az innovációra történő ráfordítások szintje, a lakosság létszámához viszonyítva alacsony a magasan kvalifikált kutatók száma. Harmadszor: Az elmúlt 15 év hazai foglalkoztatáspolitikáját értékelve legelőször is azt kell megállapítani, hogy Magyarország, és ezen belül az Észak-alföldi régió foglalkoztatási helyzete nem változott érdemben: A foglalkoztatási szint növekedése 2001-ben megtört, és még 2007-ben sem tudta elérni az 1992-es állapotot – melyhez jelentős részben hozzájárult az alacsony képzettségűek, a 15-24 évesek és az 55-64 évesek kismértékű foglalkoztatása –, míg a munkanélküliség értéke már azt közelíti. A gazdaságilag nem aktívak aránya csak minimálisan csökkent, sőt az Észak-Alföldön az aktív korúaknak már a 33%-át teszi ki. Míg hazánkban 1990-ben 100 fő aktív keresőnek „csupán” 123 fő gazdaságilag nem aktív népesség ellátásáról kellett gondoskodnia, addig ez az érték 2007-re már 148 főre nőtt, sőt az Észak-Alföldön még ettől is rosszabb a helyzet, hiszen ott 100 aktív keresőre 183 gazdaságilag nem aktív személy jutott. A munkaerő mobilitási hajlandósága továbbra is alacsony. Az új foglalkoztatási formák alkalmazásának hiánya nagymértékben rontja az ország és azon belül a Régió foglalkoztatás-bővítési esélyét. A munkaerőpiac merevségének csökkentése is szükséges ahhoz, hogy a gazdagsági növekedés jobb hatást gyakoroljon a foglalkoztatásra, ezért a távmunka és a részfoglalkoztatás nagyobb arányú elterjedésének – elsősorban vidéken – jelentős pozitív hozadéka lenne. Országos átlagban 1990-2007 között nagyobb mértékben nőtt a főiskolát, egyetemet végzettek aránya, mint a Régióban, szemben az érettségizettek körével. Ennek következtében hazánkban 2007-ben már majdnem minden ötödik foglalkoztatott rendelkezett valamilyen diplomával. Az alacsony iskolázatlansági szintnek a foglalkoztatásra gyakorolt kedvezőtlen hatását belátható időn belül nem fogja megoldani a magas szintű középiskolai beiskolázás és az alacsonyan képzett réteg kiöregedése a munkavállalási korból. Ugyanis a népesség iskolázottsági szerkezete csak lassan képes módosulni, annál is inkább, mert a kutatások szerint a mai fiatalok mintegy egyötöde továbbra is az általánosnál nem magasabb befejezett iskolai végzettséggel hagyja el az iskolarendszert. Ennek eredményeként a Közösséghez mért 10% körüli foglalkoztatási lemaradásunkból 10 év alatt legfeljebb 1,5 százaléknyit hozhatunk be. A nemzetközi élvonalhoz viszonyítva jelentős mértékű lemaradás tapasztalható a K+F és az innovációs beruházások területén, valamint a munkatermelékenységben (25-60%). Negyedszer: Az Észak-Alföld lakosainak a megélhetésében a mezőgazdaság jóval jelentősebb szerepet tölt be, mint az ország átlagában. Az ország többi régióját is számításba véve, ki lehet mutatni azt az összefüggést, mely szerint minél nagyobb egy adott térség munkanélküliségi mutatójának az értéke, annál magasabb azok aránya a nem foglalkoztatott népességen belül, akik mezőgazdasági munkát végeznek. Az éves munkaerőegységben mért munkaerő-felhasználás alapján számított munkaóra ráfordítások, valamint a létszám szerinti adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy csökken a mezőgazdaság eltartóképessége! Ezek a tények véleményem szerint egyértelműen jelzik a mezőgazdaságnak, mint főfoglalkozásnak a nemzetgazdaságon belüli súlycsökkenését. Azonban ezen szerep mellett, nemcsak az agrárjellegű Észak-Alföldön, hanem az egész ország területén megjelent az agráriumnak egy újfajta szerepe, mégpedig a szociális ellátó szerepet. Az egyéni gazdaságok eltartóképességének aránytalanságait jelzi, hogy 2007-ben a mezőgazdasági területet használó egyéni gazdaságok (91,5%) átlagosan 3,6 hektár mezőgazdasági területet műveltek, s ezeknek 3/4-e használt 1 hektárnál kisebb mezőgazdasági területet. Eltartóképességüket tovább árnyalja, hogy kétharmaduk kimutatható gazdasági teljesítménye 0,5 EUME (150 ezer Ft SFH érték, mintegy 400 ezer Ft bruttó termelési érték) alatti, mely alig haladhatja meg az önellátás színvonalát. Éppen ezért egyesek diverzifikációval próbálkoztak. Azonban a diverzifikált gazdaságok aránya úgy regionálisan, mint országosan is csökkent 2005-höz képest. Úgy gondolom, hogy a vidék népességeltartó képessége, a lakosok helyben tartása nem várható kizárólag a mezőgazdaságtól, de nélküle egyszerűen el sem képzelhető! Kiemelkedő fontosságúnak vélem annak a nézetnek az elterjesztését a vidéki, főleg a mezőgazdasági tevékenységet végző lakosság körében, hogy a külföldről betörő nagy multinacionális vállalatokkal szemben csak akkor tudják felvenni a versenyt, ha a helyben előállított termékeik minél nagyobb hányadát helyben dolgozzák fel és helyben is értékesítik. Ötödször: Sajnos az eddigi hazai vidékfejlesztési programok (SAPARD, AVOP) nem váltották be a hozzájuk fűződő reményeket, és várhatóan az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program sem fogja tudni jelentős mértékben orvosolni a vidéki térségek igen összetett foglalkoztatási problémáját. Bemutatva és elemezve Magyarország és az Észak-alföldi régió általános és agrár-foglalkoztatási helyzetét, valamint a közösségi támogatással megvalósult vidékfejlesztési programoknak az eredményeit és jövőbeli várható hatásait, úgy vélem kijelenthető, hogy a vidék foglalkoztatási problémáinak megoldására a multifunkcionális mezőgazdaság rendelkezésre álló nemzeti és közösségi szintű források önmagukban nem elegendőek. Emellett az elmúlt időkben nyilvánvalóvá vált, hogy a mezőgazdaságból az elmúlt években kiszorult munkaerő más nemzetgazdasági ágazatokban való foglalkoztatását – különösen az erősen agrárjellegű térségekben – nem sikerült ez idáig megnyugtatóan megoldani. A kérdés továbbra is az, hogy ezek a támogatási források milyen mértékben tudják enyhíteni ezeket a nehézségeket, és ezek mellett még milyen egyéb intézkedésekre van szükség? Éppen ezért a 2007-2013-as uniós költségvetési időszak előttünk álló éveiben a rendelkezésünkre álló közösségi és nemzeti szintű támogatási forrásokat ésszerű és hatékony módon kell felhasználnunk, különös képen a vidéki térségek esetében. SUMMARY In my dissertation, I introduce the theories, Community and national documents dealing with employment policy and relate them to the domain of rural development. In my investigations, I focus on the factors influencing the demographic characteristics, the economic activity and qualification of labour power – education, research and development, innovation –, and on a multiple aspect analysis of work efficiency and unemployment indicators . My primary assumption is that the problems of rural employment reach beyond the realm of agriculture: Community and national resources available for agricultural and rural developmental purposes alone are not enough to treat them. I formulate two sub-hypotheses linked to the objectives and to the main hypothesis: – H1: Hungary will not be able to comply with the introduction of the employment indicator by 2010, as it was projected by the National Employment Action Plan in 2004. – H2: Neither did SAPARD nor will AVOP national rural development programs ensure the expected results in employment. In the dissertation the methods of multidisciplinary (economic, legal, demographic) and comparative analysis are applied. The research relies on a wide range of national (AKI, KSH) and international (EUROSTAT, IMF, OECD) statistical databases. Since the focus area is very complex, instead of being organized in an independent chapter, the secondary research of the national and international literature is attached to the related individual chapters. Summary of the research objectives: Firstly: A theoretical, employment-based comparative analysis of the major trends of economics science from the 19th century to recent time, and the introduction of the effects of globalization on the employment issues of our days is provided. The assumption is that for all the negative traits it has, global competition should be viewed as a source of possibilities. While multinational companies, on the one hand, are recently deforming the market conditions that are believed to be ideal, governments, on the other hand, are supposed to be responsible for the provision of qualified and healthy work power for the development of the infrastructure, for technical/technological competitiveness. Yet, technical advancement drives labour – especially skilled labour – out of the production. So, for all what job creating programs promise, job possibilities in the production branches and, partly, in services are rapidly shrinking, and flexible and part time schedules – that partly hide the reduction of the work time base – are gaining dominance over full time employment. Secondly: It can be concluded that employment data in the European Union are in many respects less favourable then in the USA, or even in Japan. The reasons being that: European societies, especially the rural population is aging. Population decrease and aging are issues seen in many countries of the Union. Estimation by EUROSTAT forecasts a possible 10 million decrease in the population of the EU-25 in years 2005-2050, and an increase of the old-age dependency ratio from 23% measured in year 2000 to 39%. These processes may affect the ratio of employment and unemployment. The standard unemployment indicators average 2-3 percent point higher (with even higher rates in the rural regions), of which the proportion of long duration unemployed is very significant, and the rate of under-qualified individuals is also high. Employment rates are 5 percent point lower on the average, and are another 5 percent point lower in the rural areas. While part time employment rates in relation to the total range of employment are similar to those measured in the USA, the average rate of old-age employment is 17 percent point lower. It is not a simple task for an economy to link productivity growth with employment growth. Work productivity indicators tend to reach only 75%-85% of those in the USA. If the cause of low productivity in the Union were to be named, it certainly would not be the low standards of qualification. Namely, a higher proportion of the active age population in the Community hold secondary or higher level qualifications than their counterparts in the USA or Japan. The cause much rather may lie in unemployment, since with no respect to qualification levels, unemployment rates in the Union are obviously higher than in the competitor countries. If the European Union endeavours to reduce its distance from the economies of the competitors, it has to enhance investments in the driving force of growth, i.e. in technical developments (information and communication technology) and in human resources. Expenditures on R&D, on ICT and innovation are low volume, and low is the number of researchers with high qualifications in comparison to the total number of population. Thirdly: It can be concluded that employment in Hungary and, more specifically, in the Northern Great Plain Region has not materially changed over the past 15 years: The growth trend of employment levels was broken in 2001, and while the employment standards of 1992 were not re-achieved by 2007 – low employment levels of the under-qualified population, of those between ages 15-24 and 55-64 are partly responsible for this –, unemployment standards are approaching those. The proportion of the inactive population decreased only moderately, worse than that, it makes up 33% of the active age population in the Northern Great Plain Region. While in 1990, 100 active workers supported 123 inactive individuals, the number of dependent people grew as high as 148/100 by 2007. Even worse, their number was 183 in the Northern Great Plain Region. Mobility continues to be low. The lack of modern employment schedules hinders employment developments in the country and in the Region very significantly. The softening of the rigid frames of the labour market is also needed so that economic growth can stimulate employment. For this reason, the propagation of telework and part time employment – in the rural region especially – is needed to enhance employment. On the national level, the proportion of university or college degree holders in years 1990-2007 has been growing at a higher rate than in the Region, which is not true for those having secondary level degrees. As a result, almost every fifth employee in 2007 had one or another type of degree. The adverse effect of the low proportion of unschooled population on employment will not be eliminated in the short run by the high percentage of secondary level schooling and the shrinking of active age uneducated population segment. Namely, the change of the schooling structure is a very slow process, so much so that research data show that about one fifth of the young age people are still leaving school with primary education only. It follows that of our 10% shortfall in comparison to the EU employment average, we will not be able to make up for more than 1.5 percent point over a period of ten years. Like work productivity, investments in R&D and innovation are significantly lower (25%-60%) than in the international first line countries. Fourthly: Agriculture in the Northern Great Plain Region is still playing a much more significant role in providing subsistence for people. Taking all the regions of the country, a relation can be established between the volume of the unemployment indicator and the ratio of population in agricultural production, namely: the higher is the volume of the unemployment indicator in a region, the higher the proportion of those who do agricultural work in relation to the total number of unemployed. Data on man-hour input calculated on the basis of labour input/annual work unit, and data calculated by the number of workers, clearly show that the population supporting capacity of agriculture is decreasing. These facts, I assume, are indications that the weight of agriculture as full time employment in the national economy is losing. This function of agriculture in the Northern Great Plain Region and also countrywide, however, has been completed by a novel function, by that of social protection. The disparities associated with the population supporting capacity of agriculture are expressed by the following data: in 2007, private farms with agricultural land (91.5%) used 3.6 hectares on the average, ¾ of that used less than 1 hectare. Furthermore, the registered economic output of ¾ of the private farms is below 0.5 EUME (HUF 150 thousand of SFH value, ca. HUF 400 thousand of gross production value), which is hardly above self subsistence level. Seeing this, some tried to diversify, but in vain: the proportion of diversified farms has reduced compared to year 2005, both on the regional and national levels. In my view, agriculture is not the only means of population support and population binding, but without agriculture none would work. I consider it of extraordinary importance to make people in the country - farming people, especially - aware that they will only be able to compete with the large multinational companies if they process and market the largest possible proportion of their own produce locally. Fifthly: National rural development programs (SAPARD, AVOP), unfortunately, have failed to come up to expectations so far, and so is New Hungary Rural Development Program also likely to fail to tackle the high complexity of the employment problems in the rural regions. Having introduced and analyzed employment in Hungary and in the Northern Great Plain Region in general, and agricultural employment in particular, and having demonstrated the achievements and potential future impacts of Community supported rural development programs, the author concludes that available Community and national resources alone are insufficient to solve the employment problems of multifunctional agriculture. It has also become clear that the re-employment of redundant agricultural labour force in other sectors of the national economy – especially in regions with a strong agricultural profile – has not yet satisfactorily been solved. The question remains the same: to what extent can these resources remedy the problems and what other measures need to be taken? Keeping this in mind, Community and national resources to be available in the forthcoming years of the financial period 2007-2013 must be allocated rationally so they ensure efficient returns, especially in the agricultural regions.N