A szerző különleges költészeti, illetve tudományos feladatra vállalkozott akkor, amikor a Kis állattan keretében, az általa választott emlősállatokról verseket írt, s jelentetett meg még 1874-ben, tasnádi tanár korában. Mintegy hatvan verset írt róluk, melyekben egyrészt leírást nyújt egyes állatokról, másrészt azok örökölt természetadta tulajdonságait, szokásait szakszerűen ismerteti. Életükkel kapcsolatban olyan érdekességeket is közöl, melyek az olvasó számára újdonságként hatnak. A szerző a svéd Linné rendszertanát követve tárgyalja az emlősállatokat. Mindezt szakavatottan végzi