"Gyakran hallunk - arról, erről - haszontalan gyermekekről, mint amilyen e két vitéz, Max és Móric nevű csibész. Ahelyett, hogy okos szóra hallgattak volna, s a jóra, azt nem ritkán megvetették és titokban kinevették. Kettőjüknek - incselkedve - gaztettekre volt csak kedve! Embert, állatot hergelni, almát, körtét, szilvát csenni - ugye bizony kellemesebb, s ráadásul kényelmesebb, mint templomban általában, s nyugton ülni iskolában. Ó, de jaj, ó, jaj, barátom, ha a dolgok végét látom! Szörnyű e két gonosz balga, Max és Móric viselt dolga! Íme hát, mit tettek ketten, felírva és lefestetten.