Add to ORKG"A szobámban vagyok. Dél. Ameddig a szem ellát, esik az eső. Láttam egy verebet, amit szó szerint lemosott az eső az ágról. Nem nyitotta ki az esernyőjét. De még ha ki is nyitja, akkor is elcsúszhat egy nedves levélen, és nekiütközhet egy arra járó mókusnak. Az élet már csak ilyen. Legalábbis az enyém. Újfent túljutottam az összezavarodottság völgyén, és a Nagy Piros Fenék Univerzumában lebegek. Mi üthetett belém? Szeretem a Görög Istent, aki csak és kizárólag az enyém, de az ajkaimnak beszélhet az ember. Nevetős Dave csak annyit mond: - Tartozol nekem egy csókkal! -, és máris csücsöríteni kezdenek. De rám többé ne számítsanak!