Ha volt valami értelme az életnek, hol a megnyugvás, hol az öröm, hol az öregkor bölcsessége, miért fáj annyira a múlt? - kérdezi Bánáti Péter regényének hőse, egy magára maradt, a világ által elhagyott, egykor nagyhatalmú vénember, aki visszatekint az életére, próbálja felidézni a múltját a húszas évektől a rendszerváltás utáni időkig. A fizikai nyomorúság, a test kényszere irracionálisan felgyorsítja, kiélesíti gondokodásmódját: rokonok, barátok, szerelmek, alkalmi ismerősök és idegenek, megkínzók és megkínzottak, megannyi szellem kísértik magányában. Egyetlen kapcsolata a világgal fia, akitől megbocsátást kér, és akinek szeretne megbocsátani..