Kevés olyan nagy hatású alakja volt a francia szellemi életnek, mint Jean-Paul Sartre. Az övéhez fogható, új nemzedékek számára irányt mutató szerepet talán csak Victor Hugo játszott a XIX. század ötvenes-hatvanas éveiben, vagy még egy évszázaddal korábban Voltaire. A filozófus-író-esszéista - és nem mellesleg a politikával is próbálkozó - Sartre életét ugyanakkor végigkísérte az abszurd létben "szabadságra ítéltetett" s a hamis vigaszokat elutasító ember dilemmája is: írni vagy cselekedni? Ami az írást, ezen belül pedig a szépirodalmat illeti, Sartre viszonylag kevés par excellence prózai munkát írt: négy regényt, egy novelláskötetet és egy önéletrajzot. Alighanem az első és az utolsó prózai munkája a legjelentősebb. Az Undor Camus Közöny...