A negyvenedik életév fordulópont az ember életében; olyan testi és lelki változások ideje, amelyekre legtöbben nem vagyunk felkészülve. Félelemmel vegyes várakozással tekintünk időskori éveink elé, és szorongva figyeljük testünk jelzéseit, hogy megtudjuk, vajon milyen öregség vár ránk. Tudunk-e még örülni majd az unokáinknak, élvezhetjük-e nyugdíjas éveink békéjét, vagy netán kórházról kórházra, orvostól orvosig járva próbálunk meg úgy-ahogy talpon maradni, küszködve a civilizáció ártalmaival, amelyekről pedig azt hittük, életünket könnyíteni hivatottak. Nem igaz, hogy az ötödik életévtizedben az ember eléri a "hegy csúcsát", és onnan már csak lefelé visz az út, és nem kell megelégednünk azzal, ha 70 évesen még éppen nem szorulunk mások se...