9639501379

Számadás ez a könyv. Számadás, mert szerzője azóta sem tesz mást, mint kimondja az igazságot. Kimondja akkor is, ha fáj, akkor is, ha éppen nem aktuális, akkor is, ha nem politikus. És ezzel arra kényszerít bennünket, hogy szembenézzünk az elmúlt évtizeddel, számot vessünk saját cselekedeteinkkel, önmagunkkal. Nehéz reményekről beszélni egy olyan térségben, ahol az emberek napi megélhetési gondokkal küzdenek, ahol az indulatok fenyegetik a fiatal demokráciát, ahol az esztelen nacionalizmus abszurd helyzetekhez vezet. A hétköznapi gondok mégsem homályosíthatják el a vitathatatlan eredményeket. Azt a lendületet, amellyel az erdélyi magyarság megszervezte önmagát, létrehozta saját szervezeteit, azt az erőt, amellyel kitartóan, lépésről lépésre küzd azokért a jogokért, amelyek megilletik, azt a reményt, amely nélkül nincs jövője az ősi szülőföldön. (Németh Zsolt) A Temesvárott, 1989-ben, mintegy Isten csodájaként elkezdődött romániai rendszerváltozás 10. évfordulóján, amikor ez a gyűjteményes kötet megjelent, joggal állapíthattuk meg: cél és megvalósulás, remény és valóság tíz év után igencsak messze esnek egymástól. Ma sincs ez másképp. Az Isten adta kegyelmi idő újabb ötesztendős időszakának lehetőségeivel sem voltunk képesek kellőképpen élni. Vagy talán inkább fogalmazzunk úgy, hogy múlthoz húzó, ellenséges, idegen erők vagy az ateista-kommunista múlt terhes öröksége és nehézkedése nem engedték, nem tették lehetővé, hogy a szívünkben és terveinkben táplált remény kellő mértékben valóságra forduljon. Az isteni dialektika szerint viszont minél nagyobb a bűn, annál inkább szükségünk van a kegyelemre. Minél lesújtóbb a valóság annál nagyobbnak kell lennie a reménynek, mely fölébe emel. E két véglet között hánykolódva keletkeztek ezek az írások: a valóság szorításában és a reménység vonzásában. Szépítés nélkül nézve szembe a tényekkel és hitből fakadó látással nézve elébe egy remélt jövendőnek. Erdélyi magyar valóságunknak és életkörülményeinknek hiteles lenyomata kíván lenni ez a könyv de ennél valamivel több is: a lehúzó valósággal megbirkózó reménység hitének tükröztetése. (Tőkés László