A régi magyar irodalom a hosszan élő hagyományok világa volt, olykor mégis megérintette a változás. A 16-17. században lezajló átalakulásokat sokáig csak a modern kor szemüvegén keresztül vizsgálta a tudomány. Arra volt kíváncsi, miként előlegezik ezek a régi metamorfózisok az új irodalmi irányváltásokat. Pedig a régi kor emberének megvoltak a maga eszközei az idők változásának érzékeltetésére. A kötet tanulmányai saját paradigmába rajzolják bele a korszak irodalmi fordulatait. A szövegek egy része a vallásos beszédformák alakulását vizsgálja. A többi tanulmány a kor világi irodalmának módosulásairól szól. Amit mi előrelépésnek látunk, azt ők az eredeti formákhoz való visszatérésként érzékelték. Ezáltal jutottak el önmagukhoz. Ebben az érte...