A házasság felbontása a magyar és az Európai Unió egyes tagállamainak jogában

Az ember társas lény, aki igényli a biztonságot, harmóniát nyújtó párkapcsolatot. Mindenki más- más értékrend szerint alakítja életét, kinek a pénz, siker, karrier jelent és nyújt többet az életben. Birtoklásuk azonban csak időleges lehet, egyedül mit sem ér. Valakivel meg kell osztani, ahhoz hogy boldogok legyünk és teljes értékű életet élhessünk. Szükség van egy társra, családra, amely mindig a társadalom nagy jelentőségű, alapvető fontosságú és értékhordozó intézménye volt. A család működése állandó változásban van, azonban régebben több stabilitást, biztonságot nyújtott az azt alkotó egyéneknek. Mára a család funkciói megváltoztak, a korábbitól eltérő normák alakultak ki és a családon belüli új szerepekkel járó feszültségek is megsokszorozták a családon belüli konfliktusokat. Gyengült a család belső egysége és szilárdsága és ez megrázkódtatta a hagyományos család tartópillérét, a házasságot is. Ha körülnézünk mindenütt különéléseket, családi viszályokat látunk. Mondhatjuk, hogy a családi élet krízisben van? Hová tűnhetett a biztonságot adó családi együvé tartozás, az erős és változatlan értékrend, melyet követve boldog életet élhetnénk? Véleményem szerint nem tűnt el. A valóságban a házassági, családi viszony mindig is változó sikerű volt, eddig sem csak örömből állt, hanem lemondásból, alkalmazkodásból is. Azonban a család stabilabb értékrendet, más erkölcsi alapokat jelentő normákat követett, amelyek nagyobb biztonságot is nyújtottak számára. Témaválasztásomat több körülmény is motiválta. Egyrészt a családi jog iránti érdeklődésem, másrészt a házasság, annak felbontása, valamint felbontásának okai, amit nem lehet csak jogi oldalról vizsgálni, hiszen a házasság felbontása több pusztán attól, hogy a bíróság felbontja a már reménytelenül menthetetlen házasságot. Ennek előzménye is van, hiszen ugyanaz a két ember válik el, aki egykor házasságot kötött. Drámai változásnak kell felszínre törni, hogy e két ember úgy döntsön, hogy a „holtomiglan, holtodiglan” fogadalmát felrúgva, külön útra lépnek. Ezekre tekintettel próbálom meg bemutatni a házasság felbontását, annak előzményeit, okait, esetleges kísérőjelenségeit, amelyek valamilyen szinten kapcsolódnak a bontás jogi oldalához. Hiszen e jelenségek kezelése is fontos, hogy a bontás után ezeket feldolgozva, ezekből okulva, megbékélve önmagunkkal és a világgal újra teljes életet élhessünk. Dolgozatomat a magyarországi szabályok ismertetésével kezdem. Egy rövid történeti bevezető után térek rá a hatályos rendelkezésekre, ezt követően az Európai Unió egyes tagállamainak a házasság felbontásával kapcsolatos szabályait vázolom fel, csoportosítva főbb jellegzetességek alapján, hiszen az Európai Uniós szabályozás nagyon szerteágazó. Végül a befejező gondolatokat megelőzően Magyarország és az Európai Unió egyes tagállamainak bontással kapcsolatos leglényegesebb hasonlóságait és különbségeit vetem össze.BaN.I