A bizonyítás története - külön tekintettel a tanúra

Szakdolgozati témaválasztásom a büntetőeljárási bizonyításra esett. A jogintézmény fontossága azzal bizonyítható, hogy amióta létezik büntetőeljárás és büntetőeljárási jog, azóta talán a legsarkalatosabb pontja a bizonyítás. Igénye már a jog őskorában jelen volt és fejlődése még ma is folyamatban van. A bizonyítás során egyedi és múltban lejátszódott történéseket, emberi magatartásokat és az ezekhez kapcsolódó külső és belső körülményeket kell bizonyítani. Dolgozatomat öt szerkezeti egységre osztottam: az első részben a büntetőeljárási rendszereket ismertettem, amely nélkülözhetetlen a történetileg kialakult bizonyítási rendszerek bemutatása előtt. A harmadik részben a bizonyítás, a megismerés általános szabályaira tértem ki. Ahogy dolgozatom címében is említettem a bizonyítási eszközök közül a tanúvallomásra fektettem a hangsúlyt, így tehát a negyedik részben a tanúvallomás jelentőségével, az utolsóban pedig a tanúvédelem, mint különlegesnek mondható jogintézménnyel foglalkoztam. Ennek bizonyítéka, hogy a büntetőeljárásban napjainkig a leggyakoribb és legfontosabb bizonyítási eszköz a tanúvallomás. Azonban mindig léteztek a tanúval szemben atrocitások- már a középkorban tisztában voltak azzal, hogy a tanúkat megpróbálják a vádlottak vagy annak rokonai befolyásolni -, amely felvetette a tanúvédelmi intézkedések kérdését. Témaválasztásom azért esett erre a tárgyra illetve a bizonyításra, mivel olyan jogintézményről van szó, amely a büntetőeljárási kódexben csak néhány szakaszt jelent, így értelme, jelentősége ezáltal „csak” a gyakorlatban kristályosodik ki.BaN.I