Távközlési szektorok szabályozása és versenyjoga az Európai Unióban és Magyarországon

Programok és szolgáltatások zavarba ejtő sokasága között válogathatunk, most, hogy nagy kapacitású digitális rendszerek integrálják a műsorszórás és a távközlés korábban különálló világát. Egyre kevésbé beszélhetünk különálló távközlés szektrorról, különösen a szabályozást tekintve. A dimenzió elektronikus kommunikációvá bővült. Ennek csatornái között találjuk meg a vezetékes telefont, a mobiltelefont, a távírást, a telexet, a faxot, az internet, az ISDN, a személyhívók, és a műsorszórás, azaz a televízió, ill. rádiózás mellett. Külön kezelhető a média és a távközlés (telekommunikáció), valamint az internet is mintegy átfedésként. Akárcsak világszerte, a gazdaság információs és kommunikációs ágazata az Európai Unióban is a leggyorsabban fejlődő és legproduktívabb szektorok egyike. Az információ-, kommunikáció- és médiaipar együtt a GDP több, mint 25% -át teszik ki. Az elektrokommunikáció az információs kommunikáció technológiáin (IKT) belül 44,4 % (273 milliárd euro) 2005-ben. Egy dinamikus és innovatív terület, ahol a K+F alapvető szerepet játszik, és elsődlegesn határozza meg a versenyképességet. Ez az, ami miatt a szektor financiális helyzete, a K+F-be való beruházások nagysága nemcsak a szektor erősségét veszélyeztetheti, hanem összességében Európa hosszútávú versenypozíciót. Az infokommunikációs technológiák nem csupán a termelékenységet növelik az Unió és tagállamainak gazdaságában; új szolgáltatásokat hoznak, és munkahelyeket teremtenek. Olyan technológiákat fognak össze, amelyek számos olyan alkalmazást tesznek lehetővé, amik megalapozzák más feldolgozóipari és szolgáltató ágazat hatékonyságát és versenyképességét.B