A matematikatanítás magyar nyelvű irodalmának ibliometriai vizsgálata

Dolgozatomban a matematikatanítás magyar nyelvű irodalmából a folyóiratokban megjelent cikkeket vizsgálom bibliometriai módszerekkel. Magyar nyelvű irodalomról lévén szó, a hazai cikkekhez szlovákiai és romániai szakfolyóiratok cikkeit is hozzávettem. Az általam feldolgozott időszak 1989. január 1-től napjainkig (2003. június 30-ig) tart. Ez az az időszak, amikor a matematika tanításában újabb és újabb módszerek jelennek meg, új módszertani folyóiratok indulnak, a társadalom érdeklődése is megnő a tanítási módszerek iránt. A témához tartozó cikkek megkereséséhez felhasználtam az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum számítógépes katalógusát, amelyben megtalálható az említett időszak hazai matematika-módszertani szakirodalmának feldolgozása. Munkám célja az, hogy megmutassak néhány általánosítható jelenséget, irányt, amelyek a gyűjtött adatok alapján igazolhatók. Ezek a következők: 1. Kevés a rendszeresen publikáló hazai szerző (a cikkek jelentős részét ugyanaz a néhény szerző írja) 2. Sok az önhivatkozás ( a szerzők nagy része rendszeresen hivatkozik saját előző cikkeire – és főleg azokra) 3. Kevés olyan folyóiratcikk van, amelyre többen hivatkoznak 4. Van néhény „alapmű” – olyan könyvek, amelyekre sokan hivatkoznak 5. A folyóiratcikkekre való hivatkozás kevesebb, mint a könyvre való hivatkozás 6. Elég sokan, és elég sokat hivatkoznak a hazai szerzők idegen nyelvű könyvekre, cikkekre 7. A külföldön magyar nyelven publikáló szerzők sok hazai cikkre, könyvre hivatkoznakB