Az UML gyakorlati alkalmazásának bemutatása egy biztosítótársaság informatikai rendszerének tervezésén keresztül

A nagy komplex rendszerek fejlesztése, az integrált alkalmazások iránti igény, az informatikai szolgáltatások körének bővülése folyamatos fejlesztésre, korszerűsítésre és az új technológiák alkalmazására készteti a szervezeteket. Ezek a tényezők motiválják a fejlesztőket is, ugyanakkor tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy a bonyolult, nagy rendszerek fejlesztése csak hatékony módszerek és technikák alkalmazásával lehet eredményes. Az alkalmazott technológiákat vizsgálva azonban azt tapasztaljuk, hogy sok fejlesztő még mindig az évtizedes, jól begyakorolt módszereket részesíti előnyben, és csak kis lépésekben fokozatosan alkalmazza az új megoldásokat. Ez akadályozza a komplex rendszerek fejlesztését, és nehezíti a változásokhoz való alkalmazkodást. A kutatók abban látják a megoldást, hogy az egész fejlesztési életciklusban egységes elveket követő, egyértelmű fázisokat és feladatokat meghatározó módszertant bocsátanak a fejlesztő csoportok rendelkezésére. Minden fejlesztő tapasztalja, hogy a fejlesztési folyamat egyértelmű definiálása és menedzselhetősége az eredmény szempontjából kulcsfontosságú. Ezért egy olyan módszertanra van szükség, amely egyértelműen definiálja a fejlesztendő terméket, világos feladatokat határoz meg, egységes rendszerben kezeli az egyéni feladatokat és a csoportmunkát, valamint ellenőrzési szempontokat határoz meg és minőségbiztosítási kritériumrendszert ad meg. A jól alkalmazható módszertan mellett fontos szerepe van a megfelelően megválasztott szemléltető eszköznek. Az egyes módszertanok alkotói azonban egymástól eltérő ábrázolási technikát javasolnak. Ez komoly akadályt jelenthet azoknak a fejlesztőknek, akik több különböző projekten dolgoznak, mindegyiken más és más módszertan szerint. Egy egységes modellező nyelv megalkotásának gondolata a ’70-es évek közepén merült fel. A szoftver alkalmazások komplexitásának növekedése, valamint az objektumorientált paradigma megjelenése hatékonyabb megoldásokat követelt. A nagy áttörésre azonban csak a ’90-es évek elején került sor, ekkor láttak napvilágot ugyanis azok a módszertanok, amelyek már hatékony eszközökkel támogatták a fejlesztési folyamatokat. Ilyen módszertanok például az OMT (Object Modeling Technique), amely az adat-intenzív információrendszer-fejlesztési projektek elemzési fázisaira, OOADA (Object-Oriented Analysis and Design with Applications) módszertana a tervezési és implementációs fázisokra adott jó megoldásokat, Jacobson use case-ével pedig az elemzés és nagyvonalú tervezés fázisaiban nyújtott erős támogatást. Ezeknek a módszertanoknak megvoltak a maguk gyengeségei is.BaN.I