A test a Szentlélek temploma

Tanulmányomban a címben szereplő, az egyház által évszázadok óta formált toposzt értelmezem a 19–20. század fordulóján (1865–1935) Magyarországon kiadott katolikus, elsősorban nők és fiatal lányok számára összeállított imakönyvek szövegein keresztül. Azaz nem egy, a katolikus egyházhoz kapcsolódó teológiai tételt szeretnék bemutatni, sokkal inkább azokat az álláspontokat, amelyekkel a hívő találkozhatott a mindennapi vallásgyakorlást segítő ima- és elmélkedésszövegek olvasása közben. A női alfabetizáció szintjében bekövetkező kedvező változások, az imakönyvek populáris jellege, valamint tömeges termelése alkalmassá tette e műfajt arra, hogy a klérus eszközként használja fel az egyház álláspontjának közvetítésére. Úgy vélte, az imák és elmélkedések gyakori újraolvasása, a gyakori gyónás és áldozás az egyik leghatékonyabb eszköze lehetett az elvárások és kötelességek memorizálásának. Ideálja az a lány, illetve nő volt, aki vágyait elnyomva folytonosan a Szentlélek befogadására készítette fel a testét és lelkét. Középpontban a tisztaság erénye állt. Minden további erényt ebből eredeztettek, így szinte görcsös félelemmel igyekeztek óvni a nőket a szexualitásnak még csak a gondolatától is. Az érzékiség veszélyeinek fő ellenszerei a teljes elzárkózás, elfojtás és az érzelmek tudatos elnyomása voltak és ez az álláspont a vizsgált korszak egésze alatt változatlan maradt