A kínai felzárkózás gazdaságpolitikai és geopolitikai vonatkozásai 1949-től 2007-ig

1. A XXI. századi globalizáció biztonságpolitikai szempontjainak összefoglalása után arra a következtetésre jutottunk, hogy a globális partnerség névvel illetett hatalomgyakorlási rend szolgálhatja ezek szigorú kontrollálását, normalizálását. Ezt a munkamegosztást többek között Kissinger koevolúció-elméletével is összevetettük, és azok lényegi azonossága mellet érveltünk. 2. A kínai eszmetörténeti hagyomány szerepe kapcsán kiemelten foglalkoztunk a frakcióharc mechanizmusával és a konfuciánus, a taoista és a legista örökséggel. Az irányzatokat egyesével vizsgálva mutattuk be, hogy egyik sem tagadja a piaci mechanizmusokat, összhangba hozhatóak azzal. A frakcióharcot illetően kiemeltük, hogy az nem csupán tagadja a plurális berendezkedést, hanem meg is előzheti annak kialakulását. Mivel a politikai rend és stabilitás fenntartható formáinak forrásai (konfucianizmus, taoizmus) mellett radikális (legizmus) irányzatok is részét képviselik a kínai hagyománynak ezért a frakcióharc állandó kérdése leírható ezen koncepciók relatív pozícióinak dinamikus alakulásaként is. 3. A Mao-korszak dominánsan a legista hatalomfilozófiát tükrözi, ám számos elem mégis azt a hagyományos látásmódot tükrözte, ami előtte évezredekig meghatározta a kínai döntéshozatalt. A Mao-korszakban a gazdaságpolitikának úgy a belső, mint a külső szempontjainál az egyik meghatározó alakítója a konfuciánus-taoista rendeszmény volt. Ezeket a tényezőket önmagukban és összefüggéseikben is elemeztük, illetve külön esettanulmányként részletesen kitértünk az 1956-os magyarországi események, valamint a hozzá közeli egyéb meghatározó biztonságpolitikai vonatkozású folyamatok hatására a kínai döntéshozatalra. 4. A reform és nyitás korszakának gazdaságpolitikai fordulatait részben maga Mao készítette elő a politikai erőviszonyok alapvető átalakításával halála előtt. Kína kormányzásában mindinkább azon elvek vették át a vezető szerepet, melyek a globális partnerség intézményrendszerének is megfelelnek. 5. Az 1992-2007-es periódusban egyszerre volt jelen a politikai rend alakítását a piac kezébe adó kapitalista, valamint a piac irányítását a központi döntéshozóknál tartó kínai magaskultúra ideológiája. Itt értek össze az 1949-2007-es korszakot átható folyamatok, melyekben egyszerre volt jelen a kínai magaskultúrával való vitatkozás és annak mind tisztább, közvetlenebb követése. Ennek eredményeként napjainkban a világrendi víziók is ebből a vitából táplálkoznak Kínában. A vizsgált időszak gazdaságpolitikai programjának így tulajdonképpen nem csak kiterjesztése, de szerves következményeit jelentik a nemzetközi rend kínai értelmezései, amelyeket több helyütt a nemzetközi kapcsolatok kínai iskoláiként hivatkozzák. Ezeket az alábbi csoportosításban tárgyaltuk: A. Radikális megközelítések a. az extrém idealista irányvonal b. a tiszta realista értelmezés B. Mérséklet megközelítések a. a neo-tianxiaizmus b. A Csin-dinasztia előtti korszak öröksége c. A Kína-model