A kezeléskorlátozás gyakorlata a hazai intenzív osztályokon = Practice of treatment restriction in Hungarian intensive care units

Az életvégi döntések az intenzív osztályokon kezelt betegek többségét érintik, ezért fontos ezen döntések hazai és külföldi gyakorlatának megismerése, valamint harmonizációja az etikai irányelvekkel és a jogi szabályozással. Célkitűzés: A hazai intenzív terapeuták életvégi döntésekkel (kezelés meg nem kezdése, kezeléskorlátozás, haldoklási folyamat megrövidítése) kapcsolatos szokásainak felmérése és összehasonlítása nemzetközi adatokkal. Kutatásuk távlati célja, hogy az intenzív terapeuták munkájukat eredményesen, jogszerűen és a betegekkel, illetve hozzátartozóikkal egyetértésben végezhessék. Módszer: Magyarországon 2007–2008-ban felmérést végeztek egy kérdőív segítségével az intenzív terapeuták körében. A kérdőíveket elektronikus formában juttatták el a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság 743 regisztrált tagjának, és visszaérkezésük után feldolgozták őket a teljes anonimitás megőrzése mellett. A 103 választ statisztikailag elemezték, és összehasonlították más európai országok adataival. Eredmények: A válaszokból kiderült, hogy a hazai intenzíves orvosok gyakorlata nagyon paternalisztikus. Az intenzíves orvosok döntéseiket általában egyedül hozzák meg (3,75/5 pont), kevésbé veszik figyelembe a cselekvőképes betegek (2,57/5 pont) vagy közeli hozzátartozóik (2,14/5 pont) illetve az ápolószemélyzet véleményét (2,37/5 pont). A terápia meg nem kezdését preferálják a kezelés visszavonásával szemben. Ez a gyakorlat a tévedés jelentős veszélyét hordozza magában, és emberéletekbe kerülhet a gyors döntéshozatal során. A válaszadók becslései alapján az életvégi döntések gyakorisága 3,7–9,1%, ami kisebb, mint más európai országokban. Következtetések: Az első magyarországi felmérés alapján a betegjogok kiterjesztése szükséges hazánkban. Teret kell adni az önrendelkezés jobb érvényesülésének az életvégi döntésekben, valamint javítani kell az orvosi gyakorlat jogszerűségét. Orv. Hetil., 2010, 38, 1530–1536. | End of life decisions affect most of patients in intensive care units, thus, it is important to know both local and international practice in accordance with law and ethical principles for intensive care physicians. Aim: To search for local customs of end of life decisions (withholding or withdrawing the therapy, shortening of the dying process), and to compare the data with the international literature. Methods: In 2007-2008 the first Hungarian survey was performed with the purpose to learn more about local practice of end of life decisions. Questionnaires were sent out electronically to 743 registered members of Hungarian Society of Anesthesiology and Intensive Care. Respecting anonymity, 103 replies were statistically evaluated (response rate was 13.8%) and compared with data from other European countries. Results: As expected, it turned out from replies that the practice of domestic intensive care physicians is very paternal and this is promoted by legal regulations that share a similar character. Intensive care physicians generally make their decisions alone (3.75/5 point) without respecting the opinion of the patient (2.57/5 point) the relatives (2.14/5 point) or other medical personnel (2.37/5 point). Furthermore, they prefer not to start a therapy rather than withdraw an ongoing treatment. Nevertheless, the frequency of end of life decisions (3–9% of ICU patients) is smaller than other European countries. Conclusions: There is a need for the expansion of patients’ right in our country. For end of life decisions, self determinations must be supported and a dialogue must be established between lawmakers and physicians, in order to improve the legal support of this medical practice. Orv. Hetil., 2010, 38, 1524–1529