A szociális megismerés neurobiológiai háttere

A mindennapi megismerés legfontosabb aspektusai a self és a társas környezet vonatkozásában szerveződnek. Hogyan vagyunk képesek intencionális cselekvések létrehozására és ezek külső történésektől való megkülönböztetésére? Milyen szerepet játszik a testünkből érkező impulzusok idegrendszeri leképezése az éntudat és a társas jelzések észlelésének kialakulásában? Hogyan formálódik meg az interszubjekti­vitásra és az empátiára való képesség? Miként tudunk a fizikai valóságtól elvonatkoztatva mások hitéről és szándékáról elképzeléseket kialakítani (mentalizáció)? Az újabb neuropszichológiai és funkcionális képalkotó eljárásokat alkalmazó vizsgálatok az intencionalitás és a cselekvések monitorozásában részt vevő mechanizmusok alapjaként a homloklebeny különböző részei és a szenzoros kéreg közötti funkcionális kapcsolatokat tárták fel. A szociális jelzések feldolgozásában olyan specifikus területek játszanak szerepet, mint az amygdala vagy a halántéklebeny felső-hátsó része, míg a homloklebeny belső része a mentalizációs funkciókra specializálódott. Végül az agy számos területén találhatunk tükörsejteket, amelyek az intencionális cselekvések alkalmával és azok megfigyelésekor, imitációjakor is aktivitást mutatnak, megteremtve az interszubjektivitás és végeredményben a mimetikus kultúra biológiai alapját. E területek közül néhány részt vesz a nyelvi szerveződés kialakulásában is. A szociális kog­ní­ció neurobiológiai alapjainak feltérképezése szemléletformáló és vitaalapot kínáló hatásán felül új lehetőséget nyújt a pszichiátriai zavarok megértéséhez is