Hyperglykaemia és mortalitás kritikus állapotú gyermekeknél = Hyperglycemia and mortality in critically ill children

A stressz-hyperglykaemia számos kórállapot törvényszerű velejárója egyébként nem diabéteszes betegeknél, szignifikánsan befolyásolja a morbiditást és mortalitást. Célkitűzés: Felnőtt betegeknél prospektív tanulmányok igazolják mind független prediktorértékét, mind a normoglykaemia intenzív inzulinterápiával történő biztosításának túlélést javító hatását. Gyermekpopulációra vonatkozóan kevés az adat, egy retrospektív vizsgálatban kimutatták a hyperglykaemia tartama, intenzitása, csúcsértéke és a mortalitás közötti szignifikáns korrelációt. Betegek és módszerek: A szerzők multidiszciplináris gyermekintenzív osztályon retrospektív statisztikai elemzést végeztek a vércukorstátusz és a kórlefolyás közti korreláció meghatározása céljából. Eredmények: Megállapították, hogy legmagasabb vércukorérték bármely kórállapothoz társuló tragikus kimenetel (átlag: 14,38 mmol/l), és kimeneteltől függetlenül szepszis fennállása esetén fordult elő (átlag: 13,97 mmol/l). Az exitált betegek a kezelés teljes időtartama alatt (átlag: 7,59 mmol/l), és az utolsó kezelési napon is hyperglykaemiásak (átlag: 7,00 mmol/l), a túlélők a lefolyás során szignifikánsan kisebb mértékű vércukorszint-emelkedést mutattak (átlag: 6,52 mmol/l; p = 6,1 mmol/l vércukorszinttel járó kezelési napok százalékos aránya hasonlóan alakult túlélés és exitus esetén (42,68 vs 74,07; p< 0,01), a tragikus kimenetelű szepszisben bizonyult legnagyobb mértékűnek (átlag: 76,52%). Következtetés: Adataik alapján igazolták, hogy gyermekbetegek változó etiológiájú kritikus állapota – a felnőttekéhez hasonlóan – konzekvens hyperglykaemiát indukál, és a magasabb vércukorcsúcs, tartósabb, valamint intenzívebb hyperglykaemia nagyobb mortalitási kockázattal jár. A szepszist a szénhidrátanyagcsere-kisiklás potens induktorának találták. Several pathologic conditions are accompanied by stress-induced hyperglycemia in non-diabetic individuals which influences mortality and morbidity. Aims: Prospective studies in adults support that glycemic control is an independent predictor of survival and normoglycemia has a beneficial effect on the outcome of patients. Few data are available in children, however a retrospective study documented significant correlation between mortality and duration, intensity and peak value of hyperglycemia. In the present study, the authors investigated the relationship between blood glucose level and pathological process in a multidisciplinary pediatric intensive care department retrospectively. Results: It has been shown that highest blood glucose values were associated with fatal outcome independent of diagnosis (mean: 14,38 mmol/l) and with septicemia independent of final outcome (mean: 13,97 mmol/l). Patients with fatal outcome were hyperglycemic during the total duration (mean: 7,59 mmol/l) and on the last day (mean: 7,00 mmol/l) of treatment. Patients who survived had significantly lower blood glucose over the whole duration (mean: 6,52 mmol/l; p = 6,1 mmol/l was significantly lower in case of survival as compared with fatal cases (42,68 vs. 74.07 %; p< 0,01) and the highest rate was observed in those with fatal septcemia (mean: 76,52%). Conclusions: These data support that, similarly to adults, critical condition in children induces sustained hyperglycemia and higher peak values and longer duration of elevated blood glucose are associated with higher mortality rate. Septicemia proved to be potent inductor of abnormalities of carbohydrate metabolism