Az Európai Unió tengerentúli területeinek speciális jogállása, különös tekintettel a francia tengerentúli megyékre

Az új euró-bankjegyeket nézegetve az élesebb szeműeknek feltűnhet, hogy az öreg kontinens ábrázolása mellett (alatt) apró, különálló területeket találunk. Ezen földrajzilag különálló területek jogilag az EK/EU1 részét képezik már az integráció kezdetétől, mindazonáltal mindvégig különleges státusszal rendelkeztek, s rendelkeznek most is. Az Amszterdami Szerződéssel (ASZ) azonban a jogállásukra, státuszukra vonatkozó szabályok jelentősen megváltoztak. A szerződés elfogadását megelőző kormányközi konferencia (Inter-Governmental Conference – IGC) legfontosabb témakörei között szerepelt a differenciálási területek meghatározása és behatárolása a jövőbeli integrációs lépések nagyobb rugalmasságának biztosítása érdekében. A differenciálás egyik, leginkább ismert formája a „megerősített együttműködésnek” nevezett kooperációs forma.2 A differenciálás másik megjelenési formájának tekinthető a francia, spanyol, portugál tengerentúli megyékre, illetve területekre kialakított új jogi rezsim is, mely alapvetően változtatta meg a Római Szerződés e tárgyú szabályait.3 Jelen dolgozatban elsősorban Franciaország ún. tengerentúli megyéit (DOM)4 érintő differenciálási megoldásokat kívánom górcső alá venni. Ennek alapvetően két oka van: egyrészt a spanyol és portugál fennhatóság alá tartozó különleges státuszú területekre5 ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint a francia DOM-okra. Másrészt a Római Szerződésnek (RSZ) a tengerentúli országok és területekkel (PTOM)6 kapcsolatos szakaszai jórészt érintetlenek maradtak Amszterdam után, továbbá jelentőségük is csökkent, hiszen a korábbi nagy gyarmati területekhez képest mára már csak mintegy húsz, zömében francia és brit sziget tartozik ebbe a kategóriába.7 Mindezeken túl a PTOM-ok egy speciális társult viszonyban vannak a Közösséggel, melynek tartalmát a Római Szerződés IV. része szabályozza