A jogi informatika szerepe a jogászképzésben

Fejtegetésemben nem pusztán ezen dolgozat címében megjelölt témához kívánok szólni, hanem a kapcsolódó tudományterületeket, illetve elméleti nézőpontokat is érinteni kívánom. Ily módon szeretnék felvázolni olyan kérdéscsoportokat, jelenségeket, melyek figyelembevétele kívánatos ahhoz, hogy szélesebb perspektívával tekintsen az olvasó a jogi informatika és a jogászképzés viszonyára. Ezen túlmenően gondolatébresztésnek is szánom ezt az írást, elsősorban azért, hogy már most előretekintve kellő figyelmet kapjon a jogi informatika, valamint ezen tárgy oktatása, széles körű megismertetése. Az informatika az utóbbi évtizedekben oly mértékű fejlődést produkált, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ez a fejlődés azonban nem csak egy tudományágban elért eredményt, újítást jelent, hanem – most már bátran állítható – olyan változást, amely kihat a mindennapokra is. Az egyenesen információs forradalomnak nevezett térhódítás egyaránt befolyásolja a napi munkavégzést, életvitelt, kapcsolattartást. Fejlődésének egyre gyorsuló üteme és a rövid időn belül az élet szinte minden területére kiterjedő változása azonban kihívást is jelent. Megfelelni kell az új idők elvárásainak, szükségszerűen be kell kapcsolódni a jövőt (és jelent) jelentő folyamatokba. A közelmúltban még csak kevesek és inkább csak a szakemberek számára volt érzékelhető az informatika ilyetén felszínre törése. Épp ezzel magyarázható az, hogy „felkészületlenül” érte még az úgynevezett információs társadalom nagy részét is a hirtelen felbukkanó és nagyon intenzíven jelentkező számítógépes modernizáció. Miben rejlett ez a nagymérvű változás? Elsősorban a számítógépek és a hétköznapi emberek, felhasználók egyre gyorsuló közeledésére, tekintve akár a munkahelyi, akár a magánszférára. Az információtechnológia1 rohamos fejlődése mellet (amelyről később részletesen szó lesz) mintegy előrejelzésként szolgált a nagyfokú gépesítés és számítástechnikai eszközök árának igen gyors csökkenése. Utóbbi tényező az, amely igazán közel hozta az embereket és az információt kezelő, feldolgozó gépeket. Ezek olyan előfeltételek voltak, és azok ma is, amelyek generálják a további fejlődést, utat nyitva az embert segítő információáradat feldolgozásához. Erre az útra azonban rá is kell lépni, megfelelő irányítást kell adni annak, aki az információs társadalom részesévé kíván válni. Ma még esetleg elképzelhető az, hogy a változó időkhöz felzárkózzon az információs világgal ismerkedő, de a fejlődés gyorsasága és fokozódó tempója szakadékot fog képezni a fejlődést nem követők és az őket körülvevő környezet között. Ez az, amire mindenképpen gondolni kell, és tudatos felkészüléssel, segítő ösztönzéssel kell olyan ismereteket átadni, amely minden ember számára a jövőben való eligazodást jelenti. Nem egyszerűen egy trendről, hirtelen változó modern kori sajátosságról van szó, ha informatikáról beszélünk, hanem egy olyan tudományágról, mely minden más tudományágat, ismeretanyagot magához kapcsol. Aki ebből a hatalmas információs anyagból nem tud szükségleteinek megfelelő módon részesedni, kirekesztetté válik. Amilyen nagy kincs volt a világi oktatás megjelenéséig a vallási, egyházi szféra által hordozott tudományos ismeret, olyan súllyal jelentkezik a mai korban az információ helyes ismerete, birtoklása. Úgy érzem a történelemre visszatekintve bebizonyosodott az, hogy a tudás privilégiuma milyen erőt, hatalmat képvisel. Gondoljon mindenki csak arra a tényre, hogy a betűvetés és olvasás ma már természetesnek tűnő ismerete milyen nagyságrendű ismeretanyag elterjedéséhez járult hozzá. A drága iniciálékkal bőven illusztrált nyomtatott könyv jó három évtizeden át csak egy szűk elit által volt elérhető, s a reformátorok is csak később fedezték fel a benne rejlő erőt.2 Hét évtized is eltelt azonban, amíg egy újabb találmány – a Dürer által oly magas művészi színvonalon használt fametszet – az analfabéta, félanalfabéta rétegekhez is eljuttathatta a könyv üzenetét. Az sem kétséges azonban, hogy a nyomtatást valójában a felvilágosodás fedezte fel, a politikai röplapok, a tudományos – köztük alkotmányjogi téziseket népszerűsítő könyvek -, az újság és a tömegigényeket kielégítő romantikus irodalom, azaz a korai polgári szalonok kora. Ezek az ismeretanyagok ma sem avultak el, ma is át kell adni őket a felnövő generációk számára, de a folyamatos bővülés és rendszerezés ma már nem megoldható a számítástechnika és az informatika nélkül. Össze kell kapcsolni a kihívást és feladatok megoldását annak a célnak az érdekében, hogy az információ valóban az embert segítő, és ne megbénító tényező legyen