Az országgyűlési képviselők felelőtlenségre vonatkozó szabályokról de lege ferenda

A jogállamiság nélkülözhetetlen feltétele a törvényhozás szuverenitása, hogy a törvényhozó testület szabadon és függetlenül alakíthassa akaratát. A modern parlamentarizmus elképzelhetetlen a jogállamiság biztosítékaként megjelen garanciák nélkül. Az országgyűlési képviselk mentelmi joga talán az egyik legsibb ilyen parlamenti jogintézményünk. Kialakulása során ki kellett állnia az alkotmányosság próbáját, nem sérthette a törvény eltti egyenlséget, a jog uralmát, ám valódi védelmet kellett biztosítania ahhoz, hogy a demokratikus hatalomgyakorlás zavartalan lehessen. „Ami van az azért van, mert jó …és azért jó, mert van” – Nagy Lajos Kiskunhalom című szociográfiájának egyik szereplje ezekkel a szavakkal magyarázta kora társadalmának igazságtalanságait. Valóban, ha bármilyen életviszonyt, társadalmi jelenséget vagy akár egy jogintézményt ilyen szemüvegen keresztül vizsgálunk, könnyedén elfogadhatjuk azt és beletördhetünk annak, akár ellentmondásokat is tartalmazó, min ségébe. A dolgozat írójának célja nem lehet az, hogy a demokratikus paradigmaváltás eredményeképpen újraértelmezett, a parlament működését és szerepét nagymértékben érint jogintézményt, a mentelmi jogot a „kiskunhalmi” tétel szerint vizsgálja. Nem is teheti, hiszen a mentelmi jog gyakorlati alkalmazásának tapasztalatai és a megnövekedett jogtudományi kutatások jellegzetes szabályozási hibákat, hiányosságokat tártak fel. A szakmai kutatások és elemzések eredményei mellett még inkább meger síthet bennünket a hatályos szabályozás kritikus szemléletében a közvélemény részérl jelentkez egyre jelentsebb nyomás és elégedetlenség. A parlament népszerűsége az ún. sarkalatos törvények elfogadását követen meredeken zuhant,2 amelyben a pártpolitikai csatározások mellett jelents szerepe volt annak, hogy a nyilvánosság fórumain a mentelmi jogot holmi politikai eljogként, a képviselk személyes privilégiumaként jellemezték. A dolgozat írójának álláspontja szerint id szerűvé vált a mentelmi jog szabályozását, gyakorlatát a változtatás igényével megvizsgálnunk. Fel kell tárni, mi az alapja a szabályozás és a gyakorlat közötti ellentmondásoknak és meg kell keresni a felvetdött kérdésekre a helyes válaszokat. Idszerű azt is figyelembe vennünk, hogy demokráciánk tizennegyedik évében a vizsgálandó jogintézménynek miképpen kellene – kell-e egyáltalán – alkalmazkodnia a kor kihívásaihoz. A gyakorlati kérdések tisztázása érdekében érdemes követnünk Györkös Zoltán rendszerét, aki meghatározta a mentelmi jog szerkezetének megváltoztatásához szükséges feladatokat.3 A legfontosabb teendk ilyenkor: a történelmi gyökerek feltárása, a hatályos szabályozás problémáinak felvázolása, a nemzetközi kitekintés, majd ezt követ en a kérdésekre, ellentmondásokra adott megoldási javaslatok kimunkálása. A dolgozat írója arra vállalkozik, hogy ezen az elméleti síkon mozogva mutassa be a mentelmi jog önálló részterületét, az országgyűlési képviselk feleltlenségét. Ezt követen pedig arra, hogy a feltárt problémákra érdemi válaszokat találjon