A hiány szerepe az átmenet szellemi előkészítésében

A Kornai János 70. születésnapjára készült tanulmánykötet szerkesztői (Gács János és Köllő János) körkérdést intéztek a kötet szerzőinek egy részéhez: „Kornai János a rendszerváltás előtt többnyire kerülte, hogy közvetlen gazdaságpolitikai javaslatokat fogalmazzon meg és publikáljon a magyar gazdaság döntéshozói számára. Sokan mégis úgy gondolják, hogy az az elméleti alapvetés, amely A gazdasági vezetés túlzott központosítása [1957) című művével kezdődött s az Anti-Equilibrium [1971], A hiány [1980] és A szocialista rendszer [1993] című munkákkal folytatódott, elősegítette a szocialista modellel való szakítást. Mi erről a véleménye? Ha Kornai munkásságának volt ilyen hatása, milyen közvetítőkön, csatornákon keresztül jutott érvényre? Milyen személyes tapasztalatai vannak erről?” [Gács - Köllő, 1998] A válaszolók véleménye egyértelműen igenlő volt. Nagyon különböző szempontok alapján érvelve, de mindannyian úgy látták: Kornai munkássága fontos szerepet játszott a szocialista rendszer természetéből való kiábrándulás elvi-elméleti alátámasztásában, a mindennapi negatív tapasztalatok okainak feltárásában és megismertetésében, s így a „szocialista modellel való szakításban”. Jelen írásomban szeretnék ráerősíteni a kötetben nyilatkozók véleményére azzal, hogy elemzésem fókuszába A hiány-t helyezem. Úgy ítélem meg ugyanis, hogy A hiány páratlanul fontos szerepet töltött be a rendszerváltás szellemi előkészítésében - nagyon ritkán adódik olyan pillanat, amikor egy szakmai mű ilyen egyértelműen összekapcsolható a rendszerváltáshoz hasonló jelentőségű történelmi fordulattal