Mi és mi nem a vallás pszichológiája?

A vallás pszichológiáját uraló egyes kevéssé megfontolt nézőpontok gyakran kapnak filozófiai, teológiai vagy szociológiai színezetet. A pszichológiának mint empirikus tudománynak egyedi kulturális tényként kell a vallásra tekintenie. Nem terjed ki a kompetenciája arra, hogy megmagyarázza magát a vallást, s annak igazára vonatkozóan sem alkothat ítéletet. S az sem kifejezetten a pszichológia dolga, hogy a szociológiát a pontos megfigyelés eszköztárával lássa el. A szubjektív tényezőket kell vizsgálnia: a vágyakat, a hajtóerőket, az érzelmi reakciókat és azokat a tapasztalatokat, amelyek az egyedeknek egy bizonyos, kulturálisan meghatározott vallási tárgyakra (nyelv, szimbólumok, viselkedésmódok) adott pozitív vagy negatív reakcióiból származnak. Sok zavaros fogalmat kell tisztáznunk, mint például a vallási szükséglet, a tapasztalat és az érettség kérdése. A szubjektív vallásosságot és a vallás hiányát azon formájukban kell megvizsgálni, ahogyan azok megmutatkoznak, vagyis mint dinamikus folyamatokat, mint pszichológiai és vallási tényezők egymásra hatásának és konfliktusainak meg- és feloldásait. A pszi­chológiai és vallási indítékok egymásra hatásakor a szubjektív vallási élményt függő változóként épp­úgy tanulmányozhatjuk, mint független változóként. Ez az egyetlen olyan nézőpont, amely azzal kecsegteti a pszichológiát, hogy valódi pszichológiai értelmezéseit adja egyéneknek vagy akár embercsoportoknak, és hogy törvényszerű általánosításokat fedezhet fel