Jövedelemhiány és versenykényszer a magyar mezőgazdaságban = Shortage of income and pressure of competition in agriculture

Számos statisztikai ténnyel igazolható, hogy a magyar mezőgazdaságban a piac és rendszerváltás óta eltelt közel egy évtized alatt aránytalanul kevés jövedelem képződött. E megállapítás érvényes a mezőgazdasági termelés minden szektorára és valamennyi ágazatára. Igazságtartalmát hitelt érdemlően alátámasztja, hogy az eltelt évtized alatt • a mezőgazdaság által előállított GDP változatlan áron még 1998-ban sem éri el az 1990. évi 3/4 részét. A nemzetgazdasági GDP-ből való arány már 5% alá esett; • a saját tőkére jutó adózás utáni eredmény a mezőgazdaságban 1998-ig 3,7-4,0% között ingadozott. Ezek az értékek a nemzetgazdasági átlag felét, a feldolgozóipari átlag egynegyedét, az elvárható szintnek pedig 40%-át teszik ki (az 1999. évben ez az alacsony tőkejövedelmezőség is legalább felére csökkent!); • az összes eszközértékre vetített mezőgazdasági adósság az időszak alatt 27%-ról 44%-ra emelkedett; • a bruttó átlagkeresetek 30%-kal maradnak el az országos átlagtól; • a mezőgazdasági beruházások volumene pedig az 1990. évinek – a 40-50%-on való vergődés után – csak 1998-ban érte el a 73%-át. Mindebből az agrárpolitika számára három alapvető következtetés adódik: • a rendszerváltás 1991-93. évekre koncentrálódó áldozatait, illetve ezek következményeit a mezőgazdaság a mai napig nem volt képes kiheverni; • a magyarországi földvagyon alulértékeltségét, a termőföldek irreálisan alacsony árát elsősorban nem a földforgalom korlátossága, a lanyha földforgalom váltja ki, hanem a mezőgazdasági termeléssel realizálható jövedelmek – minden mércével, minden összehasonlításban – elfogadhatatlanul alacsony szintje; • az évek óta jellemző és kínzó jövedelemhiány különösen hosszabb távon ütközik látványosan versenyképességi, piacra jutási esélyeink alakulásával. Az állandósult jövedelemhiány – versenykényszerben lévő mezőgazdaság esetében – nyilvánvalóan szöges ellentétben áll az egyébként komparatív előnyökkel bíró mezőgazdaság távlatos érdekeivel, nemkülönben az agrárerőforrások kihasználásához fűződő nemzetgazdasági érdekekkel. E tanulmány – a jövedelemhiány megállapításán túlmenően – elsősorban az okkövetkezmény láncolat feltárására és dokumentálására vállalkozott. = Statistical indices reveal without doubt that during the decade since the change of the political and economic system disproportionately little income has yielded in Hungarian agriculture. This statement applies to every sector and branch of agricultural production. This is inevitably proved by that • in 1998 agricultural GDP was less than three thirds of agricultural GDP in 1990, calculated at constant prices; • until 1998 profit after taxes on net assets in agriculture was between 3.7 - 4.0 percent. This is half of the national average, one fourth of the average in processing industry and app. 40 percent of what can be reasonably expected. (In 1999 the already low capital profitability fell at least to its half!); • agricultural debts on all assets have increased from 27 percent to 44 percent; • average gross wages fall behind the national average by 30 percent; • in 1998 the value of agricultural investments came up to 73 percent of that in 1990, after a period when it was as low as 40-50 percent. Three basic conclusions can be drawn from the above for agricultural policy makers: • Hungarian agriculture has not been able to recuperate and get over the losses that concentrated in the years 1991-1993; • The reason of undervaluation of Hungarian soils and the unrealistically low price of arable land is not first of all the limitedness of land market but the unacceptably low level of incomes in agriculture; • The burning shortage of incomes that has been characteristic to agricultural production for long years is limiting our competitiveness and market access especially in the long run. Under the pressure of competition the prolonged shortage of income is obviously in contradiction with the long-term interests of agriculture, which, otherwise has comparative advantages. Besides declaring the fact of income shortage we have undertaken to explore the relations of causes and effects in this study. What factors induced and allowed the shortage of income in agriculture