Méret utáni szabóság vagy szigorodó diéta? : avagy a Stabilitási és Növekedési Paktum reformja

A tanulmány a fiskális politikai koordináció és felvigyázás kereteinek elemzésével foglalkozik kapcsolódva a Stabilitási és Növekedési Paktum megreformálása körül kialakult tudományos és intézményi vitához. Részletes elemzést ad a konszolidáció eddig elért számszerű eredményeiről, az e járási tapasztalatokról, valamint arról, hogy az első öt évgyakorlata alapján melyek a Stabilitási és Növekedési Paktum által kialakított koordináció és felvigyázás erős és gyenge pontjai. A tanulmány a Tanács 2004. szeptember 10-i állásfoglalása alapján összegzi, majd elemzi a Paktum reformjára a kutatók és az európai intézmények által tett reformjavaslatokat, végül pedig megvizsgálja,hogy melyek a leginkább valószínű változtatási irányok. Ez utóbbira vonatkozóan a szerző négy fontos következtetése közül az első, hogy a Szerződésben foglaltak biztosan nem változhatnak a fiskális politikai keretrendszerben. Másrészt, éppen az előzőpontban írtak okán, a reformok egy nagy hányada arra irányul majd, hogy a deficit ill. az államadósság kritériumait a végrehajtási szabályok módosításával tegyék rugalmasabbá. Nagyobb hangsúlyt kaphat a jövőben a középtávú célkitűzések országspecifikus kialakítása. Számos technikai jellegű finomítással (statisztikai, könyvelési szabályok; előrejelzési kérdések, stb.) elfogják érni, hogy a kiskapuk köre jelentősen csökkenjen. Kevésbé valószínű azonban, hogy az államháztartási hiány számítása alól kikerülnek bizonyos hosszú távú célokat szolgáló tételek W.strukturális reformokra, beruházásokra fordított kiadások). Harmadszor, a deficitéhez hasonló operatív szerep látszik körvonalazódni az államadóssági kritérium esetében is. Végül pedig megoldást fognak találni arra a fontos problémára, hogy hogyan ösztönözzék a tagállamokat a konjunktúra időszakában költségvetési tartalékok képzésére, elkerülve a ciklust erősítő fiskális politikai magatartást. The study discusses issues related to the framework of EU fiscal policy coordination and multilateral surveillance in light of the academic and institutional debate on the reform of the Stability and Growth Pact. It gives a detailed analysis of the results of fiscal consolidation as well as procedural difficulties, and the strengths and weaknesses of the Pact from the experiences gained in the past five years. On the basis of the Statement of the Ecofin Council dated on 10 September 2004, the study makes a summary and an assessment of the reform options proposed either by researchers or the European institutions, including a „best guess" of the reform options. As far as these reform options are concerned, the author came to the following four conclusions. First, it can be taken as granted that the Treaty provisions regarding the fiscal policy framework will remain unchanged. Second, as a consequence of the latter, the majority of the reform proposals suggest alternative ways to „soften" the inflexible rules on the reference values for debt and deficit by changing only the secondary legislation. It seems likely that the definition of the medium-term objective will be more tailor-made and free rider behaviours —in statistics, accounting or forecasting — will have less room in the future. It is not likely that some expenditure items serving long-term objectives (e.g.: structural reforms, investments) will be regarded as bellow-the-line budgetary expenditure. Third, the reform seems to make the debt criteria operational comparable to the role of the deficit. Finally, more incentives can be expected to encourage Member States to better behave in good times and to avoid pro-cyclical fiscal policy