Az intézményi gazdaságtan és a főáram

Ez az írás az intézményi közgazdaságtan és a főáram közel hét évtizedes, ellentmondásos viszonyát tekinti át. A középpontban az összehasonlító megközelítés áll, amelynek fejlődését legkiválóbb képviselője, Kornai János munkásságán keresztül mutatjuk be. Jó három évtizede szerte a világon az általános egyensúlyi megközelítés és a racionális várakozások elmélete képviseli a – neoklasszikus szintézis jelentette – főáramot. Az utóbbit a Kenneth J. Arrow és Gérard Debreu fémjelezte iskola, a tucatnyi kiadást megért, Samuelson–Nordhaus szerzőpáros és Mankiw Magyarországon is használt tankönyvei, valamint az évtizedünkben a gazdaságpolitikában irányadóvá vált új keynesi irányzat jelenítik meg. Kutatási kérdésünk az, hogy miért nem jött létre termékenyebb és közvetlenebb kapcsolat a két irányzat között. Miért nem hozott létre párbeszédet kettejük között a rendszerváltozás és a 2007–2009. évi pénzügyi válság elemzése? Hipotézisünk szerint a valósággal kapcsolatos ismeretelméleti-felfogásbeli eltérések olyan mélyek, hogy áthidalhatatlan módszertani szakadékhoz vezettek. A tudomány versengő megközelítései ezért sem elegyíthetők tetszés szerint.** Journal of Economic Literature (JEL) kód: A10, B25, B31