Ožegović (Ozsegovics, Ossegovits) Metel szerepe Magyarorszag alkotmanytorteneteben

The author writes of the ,Croatian issue’, as the dlspute between the two states, Croatia and Hungary, used to be called in Hungary. Not only that it went on in the Parllament in Pressburg / Bra-tislava in the first half of the 19th century, but was much dlscussed also amongst politicians outslde the Chamber. Croatian nuncio/ delegate to Pressburg Metel Ožegović had a distinguishing role in the dlspute, particularly in the 1843 Parllament sesslon, when the Hungarians wanted to legallze the introductlon of their language in officlal communication. In the lower house of Parllament in Pressburg Metel Ožegović stood agalnst the motlon and refused to speak Hungarian. He strictly kept to the advlce by the Croatian Dlet and proceeded in Latin. His conduct outraged Hungarian representatlves from all ranks because they saw him as the maln obstacle to maklng the Hungarian language legal. The nu-ncio strongly opposed other Hungarian intentions that were agalnst Croatian municipal rights and the Klng decllned to ratify the laws that mlght vlolate The Triune Klngdom’s rights. Metel Ožegović represented Croatia in the Pressburg Assembly 1847¬ when the elght hundred-year-lasting Croato- Hungarian unlon suffered a great crisis resultlng in the 1848 - 49 armed conflict. Croato-Hungarian state actually dld not exist over twenty years that followed (de iure it stlll existed), and then it was restored through the Croato-Hungarian Agreement / Treaty in 1868. This document regulated relatlons between the two countrles / states. Havlng been reached as a political compromise, the Agreement was not welcomed by elther side.Jelen tanulmány a magyar-horvát állami közösség XIX. századi közjogi vitát tárgyalja, főként Ozsegovics Metel horvátországi követ ténykedésének és szerepének megvilágítása keretében. Ritka példa, hogy két ország és nemzet ilyen hosszú ideig (816 évig) él egy közös államban, méghozzá békésen, noha -elsősorban- a XX. századi publikációkban ezt a viszonyt igen sötét színekben igyekeztek lefesteni. Nálunk Jellasics, a horvátoknál pedig Khuen-Héderváry neve került előtérbe, s így a szakírók „ellenségként” festették le a két nemzetet. Pedig a horvát-magyar viszony igenis barátságosnak mondható, hiszen a két nemzet képviselői évszázadokon keresztül egymást „testvéreknek”, illetve „testvérnemzetnek” nevezték. Ha valójában olyan lett volna a magyar-horvát viszony, mint ahogyan azt a politikai felhanggal színezett XX. századi irodalom jelentős részében lehet olvasni, akkor aligha nevezték volna így egymást a horvát és a magyar országgyűlési képviselők. Két olyan nemzetről van szó, melyek egymásra hatása óriási volt. A közös államiság, parlamentáris és alkotmányos élet alapján jogosan mondhatjuk, hogy a horvát történelem a magyarnak kiegészítő, merem állítani nélkülözhetetlen része, éppúgy, ahogy a magyar történelem is része a horvátnak. A horvátoknak évszázadokon kerestül municipális jogaik voltak, de a Magyarországgal szembeni vizonyát csupán az 1868:XXX. ill. 1868:I. tc. (A horvát-magyar kiegyezésről) rendezte. Ez a törvénycikk ma is aktuális, hiszen az világosan kimondta, hogy Horvátországban a horvát nyelv a hivatalos, hogy a horvátok a magyar országgyűlésen saját nyelvükön szólalhattak fel, és a horvát lobogó ki volt függesztve az országgyűlés épületén. Léteztek egyéb kiváltságok is a „társország” számára, ahogyan Horvátországot hivatalosan nevezték. Az elidegenítéshez azonban főként a nemzeti nyelv meghonosodása vezetett. A horvátok ugyanis nem sajátították el a magyart, a magyar ember pedig nem is akarta megtanulni a horvátot. A nyelvi probléma hozzájárult az elszakadáshoz. Sőt, az utóbbi évtizedek horvátországi tudományos irodalma, történetírása és jogtörténete nagy részben ismeretlen Magyarországon. E tanulmányban a közeledést és kölcsönös megértést igyekszem elősegíteni egy kevésbé ismert téma feltárásával, amelyet a mai napig a két közötti konfiktus forrásának tekintik. Az országgyűlési naplók, jegyzőkönyvek alapján bemutatjuk az 1840-es évek hangulatát, a horvát és a magyar nemzet politikai nézeteit, a nyelv jelentőségét, a konfiktusok okáit. Talán így könnyebb lesz az olvasónak megérteni az érzelmekkel túlfűtött korszak eseményeit