Neotektonika szerepe a Magyar Középhegység fiatal morfostrukturális fejlődésében = The role of neotectonics in the young morphostructural evolution of the Hungarian Mid-Mountains

A projekt keretében a Magyar Középhegység és környezetének fiatal szerkezet- és felszínfejlődését vizsgáltuk földtani, geofizikai és geomorfológiai módszerekkel. Főbb eredményeink a következők: 1) Geokronológiai vizsgálatokkal előrelépést tettünk a negyedidőszaki felszínfejlődés rekonstruálásában. A Dunakanyar sziklateraszainak kitettségi kora alapján a Duna bevágódásának üteme ~1,6 mm/év körüli volt az utolsó ~240 ka során. Barlangi ásványok alapján 0,15-0,5 mm/év kiemelkedési ráta valószínűsíthető a peremi területeken (Budai-hegység). Szélfújta felszínek kora 300-350 ka környékén szór, ami egy nagyobb léptékű lepusztulási eseményre utalhat. A lineáris erózió (folyóbevágódás) sebessége tehát jelentősen meghaladja az areális jellegű denudációs folyamatok (szélerózió) sebességét a Magyar Középhegységben. 2) A Pannon-medence szerkezeti inverziójának megfelelően a Dunántúlon a feszültségi és deformációs tér jellegzetes változékonyságot mutat. Délnyugaton a kompressziós szerkezetek dominánsak, melyek kelet felé eltolódásos, néhol transztenziós jelleget öltenek. A Dunántúl legmarkánsabb morfológiai eleme, a "meridionális" vagy sugárirányú völgyhálózat szerkezeti kontrollja valószínűleg kizárható. Az aljzat szerkezeti felépítéséhez igazodó, azok felújulásával létrejött ÉK-DNy-i csapású fiatal nyírási övek reaktivációs potenciálja nagy. Ismételt (szeizmo)tektonikus felújulásuk valószínűsíthető, ami a morfológiai képben is megjelenik ("longitudinális" völgyek a Dél-Dunántúlon). | The project aimed at the reconstruction of the young structural and landscape development of the Hungarian Mid-Mountains by means of geological, geophysical and geomorphological methods. The main results can be summarised as follow: 1) With the aid of geochronological investigations, major progress was made in the quantification of Quaternary surface processes. Exposure age of strath terraces suggests that the average incision rate of the Danube in the Danube bend was ~1.6 mm/a for the last ~240 ka. Formation of cave crystals at a more peripheral position in the Buda Hills indicates a slower uplift rate of 0.15-0.5 mm/a. Age spectrum of wind polished surfaces scatters around 300-350 ka suggesting an erosional event of regional importance. Hence, linear erosion was operating at a much higher rate than areal denudation. 2) Owing to the structural inversion in the Pannonian basin, the stress and strain fields show strong spatial variation in Transdanubia. In the southwest, compressional structures are predominant, whereas strike-slip faulting and transtension prevail more to the east. Structural control of the remarkable radial valley pattern in Transdanubia is unlikely. In contrast, the reactivation potential of NE-SW oriented shear zones, genetically connected to pre-existing basement faults, is high. Modelling results indicate that these structures are prone to repeated (seismo)tectonic reactivation, which is likely to be manifested in the morphology of South Transdanubia